Az erdő haszna

Az erdő haszna
-
Az erdők úgy, mint az óceánok, tengerek a föld élővilágának -embernek, állatnak- biztosítja az életfeltételeket azzal, hogy a szén-dioxidot átalakítja oxigénné és egyben élőhelyet biztosít számos biológiai szervezet, élőlény számára. Ezért felbecsülhetetlen az erdő haszna.
-
Az erdőt vadon növő, vagy terv szerint telepített fák sokasága adja. Az erdő számos állatfajnak, olykor embereknek ad, biztosít megélhetési teret, lehetőséget. A vadon élő állatok zömének "otthont"
-
Sajnos ahova a civilizáció be teszi a lábát, az általában az erdő kipusztításával jár együtt. Hegyvidéki területek erdeinek kiirtása súlyos természeti veszélyeket von maga után, ami földcsuszamlások, földomlások, árvizek formájában nyilvánul meg leggyakrabban.
-
Az erdők irtását és újratelepítését nevezzük erdőgazdálkodásnak. A tervezett, irányított erdőgazdálkodásnak igen fontos szerepe van, mert a kiöregedő fákat ki kell termelni, hogy a helyükre újakat telepítsenek. De nem csak a fiatalítás az egyetlen szempont, hanem az élet számos területén szükség van az embernek fára. Így pl. az építőiparban, az energia ellátásban, különböző ipari termékek előállításában-bútorok,papír stb.- és még hosszan lehetne sorolni a fa felhasználási területeit. A sajnálatos, hogy a kivágásra kerülő területek helyett nem ültetnek megfelelő mértékben újabb erdőt. Így állandóan fogy a Föld erdőterülete, veszélyeztetve ezáltal a Föld élővilágát.
-
Erdő fajták
-
Minden fa a számára megfelelő éghajlatú vidéken él meg és fejlődik a legjobban. A Kárpát-medence túlnyomó területein a lombhullató fák alkotják az erdőket. Ezen belül a magassági viszonyoknak megfelelően különböző lombhullató fajok találhatók: 250 m felett a cser-tölgy, a kocsánytalan tölgy, 400 m felett gyertyános-tölgyek, a 600 m felett a bükk erdők az elterjedtek. Magyarországon-az Alföld kivételével- is a lombhullató erdők a jellemzőek.
-
Hazánk területének valamikor több, mint a 80%-át borította erdő. Ez rohamosan lecsökkent 20%-ra, ma már 10% körül van mindössze.
A fenyvesek kis kiterjedésűek. A ligeterdők fái a fűz és a nyár, vízfolyások parti területein alakultak ki. Láperdők a lefolyástalan területek erdői az éger és a nyír. A buckatetők száraz meleg lejtőin a nyíltabb homoki tölgyesek, míg a magasabb vízszintű homokterületen a zárt homoki tölgyesek alakultak ki. A törmelékes, sziklás lejtők erdői a hársas-kőrises erdők és ezek főleg a talajpusztulást gátolják meg.
-
A tűlevelű erdők
-
Helye a tajga. A hosszú telet szereti. A tűlevelű és a lombos erdők határán keverednek a két zóna jellemző fái, elegyes erdőket alkotva. A tajgaerdőben a lombos fák közül már csak a nyírfa marad meg. A kevés fény és a kedvezőtlen talajadottságok miatt a cserjeszint hiányzik, és a gyepszint is fajokban nagyon szegény. Mohákban és zuzmókban ellenben igen gazdag ez az erdő.
-
Esőerdők, őserdők
-
A trópusokon, az egyenlítő környékén élnek, dús aljnövényzettel és gazdag bennük az állatvilág. Az itt élő őserdők állandóan lombosak a nagyon kis ingadozásokat mutató hőmérséklet különbségeknek, a magas páratartalomnak, az évi 3-5000 mm csapadéknak köszönhetően. Gazdag a madár és rovarvilág, valamint a majmok és a hüllők, a macskafélék nagyon elterjedtek. Ezeket az erdőket is óriási mértékben pusztítja az ember.
-
Magyarország erdői
-
Magyarország a Kárpát-medence legmélyebb részén terül el. Területének 68%-a alföldi síkság, 15%-a alacsony dombság, 14%-a 200–400 m magas középhegység. Alig több, mint 2%-a terül el a 400 m tszfm. felett. Három éghajlati viszony hatása érzékelhető: a kontinentális, az óceáni és a mediterrán. Az ország erdei az erdős puszták övében és a mérsékelt övi lombos erdők, ezen belül a tölgyesek és a bükkösök övében helyezkednek el.
-
Erdeink területe és állapota több évszázados emberi tevékenység során alakult ki. A honfoglalásig főleg fölégetéssel pusztították az erdőket, hogy legelő és szántóterületekhez jussanak az emberek, erődöket építhessenek, tűzifával lássák el a hadsereget. A honfoglalás időszakában az erdőterület 40% és 60% között lehetett.
1000 év múlva az ország területének már csak a 13%-a volt az erdők területe. A 19. század elejéig az egyre növekvő lakosság faigénye, a török hódoltság, az ipar és a mezőgazdaság fellendülése, a bányák és kohók működtetése miatt az addigi erdőterület a felére csökkent, s az ország területének nem egészen 30%-át borították már csak erdők.
A legnagyobb mértékű erdőpusztítás 1848 és 1878 között, a jobbágyfelszabadítás után következett be; ekkor annyi erdőt irtottak ki, s alakították át legelővé vagy szántóvá, mint amennyit most borítanak a faállományok az ország területén.
-
A mélypont Trianon után következett be; ekkor 11,8% volt az erdősültségünk, amelyekben már kultúrállományok is szerepeltek. Miközben a természetes erdők területe tovább csökkent a mai 7%-ig, addig az erdőtelepítések révén – főleg a II. világháborút követően – a faültetvények területe gyorsuló ütemben nőtt: mintegy 600 ezer hektár erdő és faültetvény létesült. Ez a munka ma is tart. Hazánk erdővel borított területe ma több mint 2 millió hektár.